Hajdanán - máshol, máskor...

A Brontё nővérek neve nem hangzik ismeretlenül a romantikus kötetek olvasói számára. A Jane Eyre Charlotte Brontë írónő 1847-ben Londonban kiadott regénye, mely A lowoodi árva címen is napvilágot látott. A regény, melyet szerzője Currer Bell álnéven jelentetett meg, rögtön hatalmas sikert aratott. Ma a világirodalom egyik legfontosabb regényeként tartják számon. Brontë szentimentális érzelmek nélkül tekint a viktoriánus világra. Hőseinek egymásra találása nem a szerelem diadala, hanem a keservesen megszerzett önmegismerés, és a társadalmi helyzetükben bekövetkezett változás (Mr. Rochester nyomorék, Jane gazdag lett) következménye. Bár a történet a hősnő szempontjából happy end-del zárul, a regény ma is erőteljes kiállás a gondolkodó és becsvágyó nők mellett a viktoriánus világ fojtogatóan patriarchális légkörében.

Oscar Wilde-ért rajongott egész Európa, de egy kínos botrány kapcsán, amikor kiderült vonzalma saját neméhez, egy csapásra megváltozott minden. Csak Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá Anglia, hogy e kivételes művész meséi mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek. A boldog herceg és egyéb mesék c. mesegyűjteménye 1888-ban jelent meg, amikor gyerekei születésekor ráérzett az apa szerepére. Ezek a mesék nem csupán gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is tanulságul szolgálnak, mivel mindegyiknek van valami erkölcsi üzenete - Wilde saját gyermekeinek is ezeket olvasta fel esténként.

A XIX. század végének francia nagyjai közt is nagy művész Guy de Maupassant, a próza megújítója, a novella mestere. Regényei sem kevésbé érdekfeszítőek, mély lélekismeret, határozott realista világkép és bölcsesség érződik belőlük. Az Egy asszony élete című regényét 1883-ban írta a már sikeres író. A nemesi származású Jeanne életét fiatal lány korától öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. A regény kezdetén egy életörömmel teli, tiszta lelkű lányt ismerünk meg, akitől a regény végén mint szenilis, sivár életű öregasszonytól búcsúzunk.  A teljes történet elérhető a MEK honlapján: http://www.mek.oszk.hu/06600/06628/index.phtml#

Graham Greene egyáltalán nem mondható romantikus szépírónak, sőt, pályája kezdetén még szépírónak sem volt mondható. 1904-ben született Angliában, diákévei alatt többször próbálkozott öngyilkossággal. Az iskola után újságírónak állt, a The Times szerkesztője lett. Első regényét sikerrel fogadta a közönség, otthagyta a The Times szerkesztőségét, és filozofikus tartalmú bűnügyi regényeket, valamint általa "szórakoztatónak" nevezett történeteket írt, melyek gyakran felülmúlták szándékoltan irodalmi alkotásait. Jövedelmét újság- és forgatókönyvírással egészítette ki, de utazásai során sort kerített némi hivatalos kémkedésre is. Kínos baleset című elbeszélése sem nem a legismertebb, sem nem a legmaradandóbb alkotása. Mégis találtam benne valamit, ami nagy kedvencemmé tette az emberi kapcsolatok terén...

William Goldman regény- és forgatókönyvíró, Hollywood egyik legjobban fizetett "forgatókönyv-doktora", aki híres arról, hogy mások suta műveit elfogadható szintre tudja hozni. Legjellemzőbb vonásának a szellemes és fordulatos párbeszédeket tartják, de vitathatatlanul a feszültségteremtés nagymestere is. Ismertebb munkái: Maraton életre-halálra (regény), Butch Cassidy és a Sundance kölyök (forgatókönyv, Oscar-díj), A híd túl messze van (forgatókönyv), Az elnök emberei (forgatókönyv, Oscar-díj), Maverick (forgatókönyv). Magyarországon kevésbé ismert hihetetlen humorú kettős meséje, A herceg menyasszonya, mely az Egyesült Államokban valóságos kultuszkönyvvé vált. Meg is filmesítették, s noha Peter Folk (Columbo) játszotta a mesélő szerepét, a film mégis sokat elvett a könyvből. Íme pár részlet, bizonyságul :)